Nemrégiben egy különleges mesekönyvet szerkesztettem. Különleges, mert gyógyít, különleges, mert a gyermekek nyelvén, a mesén keresztül mondja el, hogy van kiút a nehéz helyzetekből, nehezített pályán is elérhetőek az álmok, de hit kell hozzá és sok-sok szeretet. A szerzővel, B. Tóth Erikával beszélgettem a mesekönyv történetéről és arról a folyamatról, amely könyvvé formálta a gondolatot.

 

Mesélnél kicsit arról, hogyan és miért született ez a történet?

B. Tóth Erika: Elsősorban a kislányomnak szerettem volna segíteni vele. Kétéves volt, amikor kiderült, hogy olyan légzőszervi betegsége van, amelyre nincs gyógymód, de inhalálással lassítani lehet az állapotromlást. Ez napi 2-3 kezelést jelentett, és ahhoz, hogy értse, mi történik a testében, és miért kell a napi kezeléseket végezni, úgy láttam, segítség, ha az ő nyelvén mesélek erről neki.

Ahogy a lányom nőtt, úgy növekedett és alakult ez a történet is. Időközben a sorstársak is megismerték a mesénket, és számukra is segítséget nyújtott.

Miről szól a mese, hogyan segített nektek, milyen változást hozott az életetekbe?

B. Tóth Erika: A mese arról szól, hogy Léna, a főszereplő kislány megbetegszik: egyre többet köhög, egyre rosszabb lesz az állapota. A szüleivel több orvost is felkeresnek, de nem derül ki, hogy mi a baj. Egyszer elalszanak, és anya álmot lát. Álmában egy terebélyes, csodaszép fa jelenik meg, ami annyira gyönyörű, hogy minden madár rajta szeretne fészket rakni. A fa számára azonban egy idő után túl nagy lesz a teher, ezért megkéri kedves barátját, egy kis kék lepkét, hogy segítsen neki. Pillangó egy kalandos utazás során megleli a módszert, amellyel megmentheti a fáját. Miután anya felébred, kutatni kezd az álmában látott gyógymód után, így jut el egy orvoshoz, aki segít a lányán. A mesében fontos szempont, hogy egy betegség során nem elég a testet kezelni; a gyógyuláshoz a lélek ereje is szükséges.

A mese által a lányom megértette, mi zajlik a testében, el tudta képzelni, hogy a tüdeje olyan, mint egy fa, és az inhalálással „reptette róla a madarakat”. (Azóta több visszajelzést is kaptam arról, hogy a cisztás fibrózissal élő gyerekeknél az inhalálások során gyakran használt jelző a „madárreptetés”.) Nekem abban segített, hogy meg tudtam fogalmazni azt a küzdelmet, amin keresztülmentünk, és ki tudtam írni magamból. Annak örülök, hogy mindezt pozitív hangvételben sikerült megtennem.

Kiknek (milyen korosztálynak) szól a „A kislány, akinek a fáján madarak ülnek” c. mesekönyv?

B. Tóth Erika: Azt vettem észre, hogy a könyv valamilyen szinten kortalan. Az óvodás és a kisiskolás korosztály is érti és szereti. Sőt, az az érdekes, hogy még a szülőktől is, akik beteg gyermeket nevelnek, nagyon sok olyan visszajelzés érkezett, hogy nekik is segített átfolyatni magukon a saját történetüket.

Mit szeretnél elérni, milyen üzenetet továbbítanál a gyerekeknek?

B. Tóth Erika: A mese fő üzenete az, hogy minden rosszból van kiút. Mindenkiben rejlik olyan képesség, erő, ami átsegíti a nehézségeken. Ezt az erőforrást felismerve és megtalálva szinte legyőzhetetlenné válhat bárki. Ha valaki egy nehéz dolog előtt áll, akkor ne csak a rosszat vegye észre, hanem az utat is lássa, ami kivezet belőle.

Mesélj az összefogásról, amely létrehozta ezt a mesekönyvet! Hogyan találkoztál a kiadást segítő szakemberekkel, hogyan jött létre az együttműködés?

B. Tóth Erika: Nagyon érdekes volt a folyamat, amely a mese útját kísérte. Egy csoportban segítséget kértem szakemberektől, mert azt sem tudtam, hogy álljak neki a könyvkészítésnek. A posztot követően többen írtak, segítő kezet nyújtva. Mindaddig nem tudtam, hogy ennyi szakember szükséges egy könyv létrejöttéhez. A munka veled, vagyis a mese szerkesztésével kezdődött. Nagyon sokat segítettél abban, hogy a kesze-kusza történetből egy gyerekek számára is élvezetes mese kerekedjen. Szabados Bia is egyből a könyv mellé állt, tördelte, nyomdakésszé tette, borítót készített.

Korrektúrázásra Mosolygó-Marján Erzsébet jelentkezett, aki szintén hasznos tanácsokkal látott el, bármikor fordulhattam hozzá. Szabó Katalin is szánt rám időt, hogy átlássam a marketinget, tippekkel trükkökkel látott el.

Végül illusztrátort kerestem, mert a fejemben megvolt egy stílus, amit szerettem volna viszontlátni a könyvben. Több rajzolóval is beszéltem, végül rátaláltam Paksi Veronikára, aki főállása mellett a szárnyait bontogatta illusztrátorként. Mikor megláttam a rajzait, tudtam, hogy őt szeretném. Szinte mindenkivel értettük egymás nyelvét, gördülékenyen ment a munka. Emellett a türelmem fejlesztését is segítette a könyv elkészítésének folyamata, hisz szeptemberben indult, a és következő év júniusának végén tarthattam kezemben a kész könyvet. Érdekes, mert a gyermekemnek érzem ezt a mesét, és kilenc hónap kellett a megszületéséhez.

A közös munka, a szerkesztés során a mese is alakult, átalakult. Hogyan élted meg ezeket a változásokat?

B. Tóth Erika: Az első szerkesztői visszajelzésnél megrémültem. Nagyon jó volt, hogy tűpontosan leírtad szerkesztőként, hogy hol, mit és miért kell javítani, de akkor nagyon megijedtem, hogy elveszik az igazi mese. Nagyon sokat gondolkodtam, és nehéz volt elengedni részleteket, hisz a saját életünk eseményei, szereplői voltak a történetben. A fiamat végül kiírtuk a meséből; azt hiszem, ezt volt a legnehezebb elengedni, de megbeszéltem vele is és a lányommal is. A történet viszont ettől könnyebben érthető és jobban tagolt lett. A szerkesztés által meglett a mese íve, ami addig esetleges volt.

Milyen visszajelzések érkeztek a kiadványról?

B. Tóth Erika: Nagyon jó lett a könyv visszhangja. Több könyves blogger is írt róla véleményt, érinett szülők is jeleztek, hogy segít a gyermekeiknek az inhalálás elfogadásában. Maga a történet a visszajelzések alapján a szívekig hatolt, és én igazi lélekmesét szerettem volna, így elértem a célkitűzésemet.

Mik a jövőbeli terveid? Írsz még meséket? Vagy esetleg más témájú könyvet?

B. Tóth Erika: Szeretnék még írni, de jelenleg a három gyerekem, a főállásom és egy induló vállalkozás mellett nem látom azt az időt, ahol beleférne. Azt érzem, hogy jó volt írni, hogy van bennem még mondanivaló, de megvárom azt az időt, amikor majd erre koncentrálhatok. Önismereti témájú könyvem, e-bookom már készült közben, ott is hasonló sikereket élek meg, és érzem, hogy dolgom van még nekem az írással. A gyermekek érzelmi intelligenciájának növelése érdekében érzékenyítő mesék írásában is gondolkodom.

Ki tudja, mit hoz a jövő?

 Köszönöm az interjút, és köszönöm, hogy rám bíztad ennek a csodálatos mesének a szerkesztését. A jövőbeli terveidhez sok sikert, a könyve(id)nek lelkes olvasókat kívánok!

 A mesekönyvről további ajánlók és vélemények olvashatók az alábbi linkeken:

Sok-sok szeretet és törődés egy mesében (Olvass mesét! blog)

B. Tóth Erika: A kislány, akinek a fáján madarak ülnek (Könyvsziget blog)

Könyvekről röviden: A kislány, akinek a fáján madarak ülnek (elkepzeltkonyv.com)

 

 

 PORTRÉ

Belláné Tóth Erika szociálpedagógus, life coach, három gyermek édesanyja. Csaknem húsz éve dolgozik a segítő szakmában, családokkal, nőkkel és kamaszokkal. Eddig két papíralapú könyve jelent meg magánkiadásban: „A kislány, akinek a fáján madarak ülnek” c. mesekönyv, és az „Iránytű önmagadhoz” c. önismereti napló. Emellett e-bookot is írt, „Önszabotázstól az önmegvalósításig” címmel. Életében fontos szerep jut az anyaságnak, az önfejlesztésnek és a támogatásnyújtásnak. Meséjével és könyveivel főként abban szeretne segíteni, hogy mindenki felfedezze a saját csodálatos erejét, mert hiszi, hogy minden emberben kincs lakozik, ami felfedezésre vár.

A könyvek kizárólag a www. bennedazut.hu honlapon érhetőek el.

B. Tóth Erika

meseíró, szociálpedagógus-coach