Kooperál-e a korrektor? Vagy elvonul korrektúrázni a barlangjába, és a korrektúrázás után nekem újra végig kell olvasnom a szövegemet, hogy még mindig jó-e? Ha szakmai tartalom is van a könyvemben, akkor előfordulhat, hogy a korrektor, aki nem szakember, és nem tudja, hogy mi akart lenni az eredeti mondanivaló, értelmetlenre módosítja a szöveget? Láthatóak-e a módosítások? Kötelező-e elfogadnom a korrektor javaslatait?

A fenti kérdések egy webináron merültek fel, és teljesen jogosak. Az alábbi összefoglalóval abban szeretnék segíteni neked, hogy átlásd, mit csinál a korrektor és mit várhatsz el tőle a közös munka során.

Mit csinál a korrektor?

A könyvkiadás folyamatában a korrektor az utolsó olyan munkatárs, aki magával a szöveggel foglalkozik, és nem a könyv külalakjával. (Tudom, az elején kellett volna kezdenem, de a cikk ötlete a fenti kérdések alapján született meg. Ígérem, hogy írok majd a többiekről is.) A munkáját megelőzi a lektor és/vagy a szerkesztő tevékenysége. Mire a szöveg a korrektorhoz kerül, addigra már elnyeri közel végleges formáját. Fogalmazhatunk úgy is, hogy „végül, de nem utolsó sorban” következik a korrektor, hiszen neki már „csak” az utolsó simítások maradnak. Ő az a láthatatlan csapattag, akinek a munkája (illetve annak hiánya!) csak akkor tűnik fel az olvasónak, ha rosszul végzi el, vagy ha nem is kap szerepet a szöveggondozás folyamatában.

A korrektor „asztala” a nyelvtan és a helyesírás. A szövegedet az éppen aktuális magyar helyesírási szabályzat (AkH.12) alapján javítja.

Mire figyel a korrektor a helyesíráson kívül?

  • Javítja az elütéseket, a betűhibákat. (Fő ellenségei az értelemzavaró, de amúgy helyes szavak, kifejezések, mert ezeket a Word helyesírás-ellenőrzője nem jelzi.)
  • Egységesíti a könyvben szereplő nevek, szakkifejezések írásmódját.
  • Ellenőrzi az írásjelek (nagykötőjel, gondolatjel, zárójeltípusok) helyes használatát.
  • „Kell a vessző vagy nem?” A korrektor a központozásra is ügyel.

Egyes kiadók a kézirat word dokumentumos változatát, mások a már betördelt, nyomdakész formátumot korrektúráztatják. Ez utóbbira azért lehet szükség, mert a tördelés közben is keletkezhetnek hibák a szövegben (pl. hibás elválasztás). Ahol igény és pénz is van erre, ott kétkörös is lehet a korrektúra: egy kör a tördelés előtt, egy pedig utána.

Mit nem csinál?

Tartalmi vagy stílushibát nem javít (tehát nem fog belenyúlni a szakszövegbe), viszont, ha ilyet talál a művedben, azt jelzi neked vagy a szerkesztődnek. A korrektor és a szerkesztő természetesen lehet egy és ugyanaz a személy is, de a szerkesztést és a korrektúrát ebben az esetben is (minimum) két, külön körben végzi. Ennek részben az az oka, hogy a két tevékenység teljesen eltérő gondolkodásmódot kíván, részben pedig az, hogy felesleges addig korrektúrázni egy szöveget, amíg az el nem nyeri végleges formáját.

Láthatom a módosításokat? Kötelező ezeket elfogadnom?

Az első kérdésre a válasz: igen! A nyers kéziratban a korrektor változáskövetőt használ (Wordben a Rewiew menüpont „Track Changes” funkcióját), így láthatod az eredeti és a javított változatot is. A tördelt változatnál pedig, ha papíralapon javít, akkor a korrektúrajeleket használja (ez ma már ritka), ha pedig gépen, akkor az adott program (pl. Adobe) kommentelő funkcióját.

A módosításokat nem kötelező elfogadni, de melegen ajánlott! 😊 Mivel alapvetően helyesírás-ellenőrzésről van szó, amely szabályzat alapján történik, mondhatnám azt, hogy kötelező, de igazából előállhat olyan helyzet is, hogy egy adott szakmának megvan egy bizonyos szóra a bevett írásmódja, amely nem egyezik meg a helyesírási szabályzat által javasolt alakkal. Lehet, hogy eretnek nézeteim vannak ebben a kérdésben, de azt gondolom, hogy a korrektúrázás célja sosem az, hogy merev szabályokat erőltessünk a szövegre, hanem az, hogy segítsük az olvasót a szöveg befogadásában. Ebben az esetben tehát (alapos indokkal!) el lehet térni a szabályzattól. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindent úgy írhatsz, ahogy eszedbe jut. Mivel maguk a szabályok is azért jöttek létre, hogy a nyelvet egységesítsék, így a zavaró különbségeket kiküszöbölve segítsék a megértést, nem szabad túlzásokba esni, mert a megszokottól való eltérés mindig kizökkenti az olvasót. Nagyon nem jó az, ha a könyv által adni remélt flow-élmény helyett az olvasó analizálni kezdi a szöveget, és azon gondolkodik (a könyv tartalma helyett), hogy akkor most az az írásmód a helyes, ahogy ő tudja, vagy az, amit a szerző leírt.

Kooperál a korrektor?

Persze! Ha bizonytalan a szöveggel kapcsolatban, akkor rá fog kérdezni, mit szeretnél kifejezni az adott szóval, mondattal. Ha ismétlődő hibáról van szó, széljegyzetben megmagyarázza, hogy miért javította ki. Lehet, hogy azt fogja javasolni, hogy mielőtt korrektúráztatsz, keress fel egy szerkesztőt is. Fentebb már írtam arról, hogy a könyv logikai felépítésének, regény esetén a dramaturgiának stb. ellenőrzése nem a korrektor feladata. Ez egy más jellegű tevékenység, amely megelőzi a korrektúrát, és nem minden korrektor foglalkozik vele. Viszont mindenképpen jelezni fogja, ha szerinte komoly módosításokra lenne szükség. Logikailag hibás, nem jól felépített szöveget nincs értelme korrektúrázni, hiszen attól még, hogy rendben van benne a helyesírás, nem lesz jól olvasható.

Milyen korrektort érdemes keresni?

A fenti szakkönyves kérdésből kiindulva: ha szakmai közönségnek írsz, akkor érdemes olyan korrektort választanod, akinek nem kínai a szöveged, és tisztában van a szakmád nyelvezetével, szakkifejezéseivel. Ha viszont laikusok számára írsz ismeretterjesztő, edukáló szakértői könyvet, akkor ez nem feltétlenül szükséges. A közérthetőség ugyan elsősorban a szerkesztő felelőssége, de azért nem árt, ha legkésőbb a végső ellenőrzésnél kitűnik, ha valami nem egyértelmű. Ha a szakmádban laikusnak számító „könyvészek” nem értik a mondanivalódat, akkor valószínűleg a szintén laikus célközönséged sem fogja. Ezen pedig változtatni kell.

A fenti esetekben, valamint, ha regényt, mesét stb. szeretnél megjelentetni, a korrektor legfontosabb erényei a kiváló helyesírás, a precizitás, a türelem és a kitartás.

Mennyi időbe telik a korrektúrázás?

Egy átlagos terjedelmű, szóközökkel együtt 240-320 000 karakteres (6-8 szerzői ív) kézirat esetében kb. két hét. A korrektornak ugyanis nagyon figyelmesen, betűről-betűre végig kell pásztáznia a kéziratodat, ez pedig időigényes folyamat.

 Újra végig kell olvasnom a szöveget?

Ezt minden esetben ajánlom. A kiadóknál a végső fázisban a lektorált, szerkesztett, korrektúrázott, tördelt, illusztrált szöveget átnézi a szerző és a felelős szerkesztő is, és csak ezután adják meg az engedélyt a nyomtatásra. (Ez az engedély az imprimatúra.) Ezzel igazolják, hogy mindent rendben találtak. Ha magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet, akkor te egyszemélyben vagy szerző és felelős szerkesztő is: kétszeresen fontos tehát, hogy nyomtatás előtt ellenőrizd a művedet, mert itt a minőség teljes mértékben tőled függ!